Lux Brighton

Tárgy: Lux Brighton Hétf. Jan. 14, 2013 5:53 am

Lux Brighton(Sky-2496)!

Információk:

Álláspont:
Szervezeti tag

Kor:
18

Faj:
Génmanipulált ember

Rang:
Különálló egységként működik, régen csoport vezető volt.

Nem:
Nő

Képesség:
Tudja mire van szüksége az embereknek tőle: Ha valakinek egy barát kell, akkor ő az lesz. Ha egy testvér, akkor az. Illetve látja az emberek auráját, amiből le tudja szűrni, hogy éppen hogy érzik magukat, hazudnak-e stb.

Fegyver:
Nem igazán van rá szüksége, de biztonságból magánál tart egy Beretta 92FS Inox-ot.

Played by:
Barbara Palvin

Karakter vonások:

Jellem:Milyen vagyok? Nem ez a jó kérdés. Milyennek szeretnél? Olyan leszek. Szeretnéd, ha nővéred helyett, nővéred lennék? Nem probléma! Szívesen húzom az agyadat és adok jó tanácsokat csajozásban/pasizásban. De lehetek akár az a fajta ikertestvér is, aki minden csínytevésben sorstársad lesz. Nem ez kell? Oké lássuk ez, hogyan tetszik: Egy igazi barát. Soha nem tesz neked keresztbe, meghallgatja minden gondod, bajod és segít, ha kell. Tudod az a fajta, akivel a csend sosem lesz kínos. Vagy akár olyan is lehetek, akivel sosem kell komoly dolgokról beszélni! A kapcsolatunk alapulhat a poénokon, a térfákon és a másik szívatásán. Nem? Oké. Akkor… hm, mi lehet még? Kéne valaki, aki megtanít ezt-azt? Nem probléma! Még mindig nem? Akkor mi érdekel? Én? Hm… készülj fel, hogy nem fog tetszeni, amit hallani fogsz! Ha az érdekel, milyen vagyok, akkor elmondom! A te alig 15 szavadból sokkal többet megtudtam rólad, mint te az én több mint 100-amból! Hogy hogyan? Egyszerű; abból, amit mondtál kiderült, hogy mire vágysz a legjobban és ez többet jelent még a világ legszebb magán monológjánál is! Rávilágít minden sötét kis titkodra, vágyadra és hiányosságodra! Míg én mit árultam el magamról? Semmit. Most meg az érdekel, hogy mi a legnagyobb vágyad? Nem fogom el mondani. Akkor azt, hogy milyen vagyok igazából? Heh. Sokban hasonlítok arra, amire szükséged van. Szerethető és szeretetteljes vagyok. Legszívesebben mindenki anyja lennék és a széltől is óvnám a nálam fiatalabbakat. Mindenkit szeretek, de csak egy embertől várnám el, hogy viszont szeressen egyelőre: a szerelmemtől. Ami még nincs és nem is valószínű, hogy valaha lesz. És most meg foglak ölni…

Kinézet:Gyere, álljunk együtt a tükör elé. Így ni. Itt vagyok én és itt vagy te. Magasabb vagy nálam, de ez majdnem mindenkire igaz. Hosszabb a hajam és vékonyabb is vagyok, de ez se újdonság. Ne érezd magad rosszabbnak. Csak más vagy. Nézd mennyivel arányosabb vagy! A csípőnk ugyanakkor, pedig sokkal magasabb vagy és kevésbé csontos. Emeld fel a kezed! Úgy! Itt az enyém is. Látod? A kezeid is nagyobbak. Ne, ne érts félre! Ez számomra rossz. Mint, ahogy már mondtam: te arányos vagy! Folytassam, vagy folytatod te? Oké. Szóval szerinted, olyan szemeim vannak, mint a viharos tengernek? Ez jó vagy rossz? Oh, köszi. Nem igaz! Nem vagyok cuki, amikor elpirulok! Jó ejtsük a témát. Folytasd! Az orrom. Igen? Ne kezd te is! Mondd meg, hogy lehet egy orr aranyos? Mindegy. Lépjünk tovább! A szám, szexis. Jó, ezt el tudom, fogadni, ha adsz egy jó magyarázatot. Széles, szép alakja van és vastag. Nos, mivel a szexi szó, csakúgy, mint a szép, a cuki és az aranyos relatív, ezért passzívan tiltakozom... Léptem!

Eddig Történt:

Az én történetem fele annyira sem olyan hosszú vagy érdekes, mint másoké. Igazából nem azért hallgatok magamról, mert titkolózni akarok. Nem ismerem magam és azokat se, akikkel ide kerülésem előtt kapcsolatban álltam. Hat éves koromban minden kitörlődött; az összes barát, az összes ellenség. Olyan, mintha minden letisztult volna. Mintha letöröltek volna egy összefirkált táblát: csak az hagy rajta nyomot, amit erős nyomással írtak rá. Nálam ez az írást, az olvasást és a többi alapvető dolgot jelentette. Semmi érzelmi cucc nem maradt meg. Konkrétan érzelmi analfabéta voltam. Talán pont ezért szeretett meg egy nagyon-nagyon kicsit „apa”.
Szép lassan szerettem volna megismerni az érzelmek vad hullám vasútját. De sajnos egyből kellett mindet megtapasztalnom. Néhányat, azaz a rosszabbakat magamból fakadóan, a többit máson látva:
Kezdetben nem szenvedtem hiányt semmiben: amit csak kértem meg kaptam, ha cserébe teljesítettem a feladataimat. Egyszer azt kértem, hogy a szülinapomon elmehessek egy filmre. Ami egy 8 éves, szellemileg túlérett, de érzelmileg visszamaradott gyerektől nem túl nagy kérés. Egyedül mentem az akkori kiképzőmmel. Igen külön kiképzőm volt. Egy aranyos kis filmre akartam beülni, valami mici-mackóra vagy mire. Nem ez a lényeg. Csendesen sétáltam a nálam jóval idősebb nő mellett. Nem fogtuk egymás kezét; se én, se ő nem érezte helyénvalónak. Fújt a szél és az ősz kíméletlenül lógott a nyakunkon. Szám elé húztam a sálat és révetegen bámultam a színes hurrikánnak tetsző levelek forgatagát. A kompozícióból kivált egy levél, így annak az útját kezdtem követni. Bár ne tettem volna. Sokkal jobb lett volna, ha nem látom az apukát, aki éppen felkapja nevető lányát. Sokkal jobb lett volna, ha nem látom a boldogságukat, a szeretetet és azt a csodás aranyszín aurát, ami körbevette őket.
A szánalom és gyűlölet azonos intenzitással ütötte fel fejét bennem. S valahol a mélyben megbújt még valami. Valami, ami az egész életemet végig kísérte: a vágya. Vágyakozás arra, hogy szeressenek, hogy ne érezzem magam reménytelenül magányosnak…

Tárgy: Re: Lux Brighton Hétf. Jan. 14, 2013 6:00 am